Malalas 14.10 1–20 = 45–64 (Thurn)

1 (45)
Ἐπὶ δὲ τῆς βασιλείας αὐτοῦ καὶ Βαλεντινιανοῦ ἐπεστράτευσε κατὰ
 
Ῥώμης καὶ κατὰ Κωνσταντινουπόλεως Ἀττιλᾶς ἐκ τοῦ γένους τῶν
 
Γηπέδων Οὕννων, πλῆθος ἔχων μυριάδων πολλῶν, δηλώσας διὰ Γότθου
 
ἑνὸς πρεσβευτοῦ τῷ Βαλεντινιανῷ βασιλεῖ Ῥώμης· ῾ἐκέλευσέν σοι δι᾽
5 (49)
ἐμοῦ ὁ δεσπότης μου καὶ δεσπότης σου Ἀττιλᾶς, ἵνα εὐτρεπίσῃς αὐτῷ
 
τὸ παλάτιόν σου.᾽ ὁμοίως δὲ καὶ Θεοδοσίῳ βασιλεῖ τὰ αὐτὰ ἐν Κωνσταν-
 
τινουπόλει ἐδήλωσε δι᾽ ἑνὸς Γότθου πρεσβευτοῦ. καὶ ἀκηκοὼς Ἀέτιος ὁ
 
πρῶτος συγκλητικὸς Ῥώμης τὴν ὑπερβάλλουσαν τόλμαν τῆς ἀπονενοη-
 
μένης ἀποκρίσεως Ἀττιλᾶ ἀπῆλθε πρὸς Ἀλάριχον πρὸς τοὺς Γάλλους,
10 (54)
ὄντα ἐχθρὸν Ῥωμαίων διὰ Ὁνώριον, καὶ προετρέψατο αὐτὸν καὶ ἤνεγ-
 
κεν αὐτὸν ἅμα αὐτῷ κατὰ Ἀττιλᾶ· ἀπώλεσε γὰρ πόλεις πολλὰς τῆς
 
Ῥώμης. καὶ ἐξαίφνης ἐπιρρίψαντες αὐτῷ, ὡς ἐστὶν ἀπληκεύων πλησίον
 
τοῦ Δανουβίου ποταμοῦ, ἔκοψαν αὐτῶν χιλιάδας πολλάς. εἰς δὲ τὴν
 
συμβολὴν πληγὴν λαβὼν ὁ Ἀλάριχος ἀπὸ σαγίτας ἐτελεύτησεν.
15 (59)
ὡσαύτως δὲ καὶ ὁ Ἀττιλᾶς ἐτελεύτησεν, καταφορὰ αἵματος διὰ τῶν
 
ῥινῶν ἐνεχθεῖσα νυκτός, μετὰ Οὕννας παλλακίδος αὐτοῦ καθεύδων· ἥτις
 
κόρη καὶ ὑπενοήθη, ὅτι αὐτὴ αὐτὸν ἀνεῖλεν. περὶ οὗ πολέμου συνεγρά-
 
ψατο ὁ σοφώτατος Πρίσκος ὁ Θρᾷξ. ἕτεροι δὲ συνεγράψαντο, ὅτι Ἀέτιος
 
ὁ πατρίκιος τὸν σπαθάριον αὐτοῦ ὑπενόθευσεν, καὶ αὐτὸς κεντήσας ἀνεῖ-
20 (64)
λεν αὐτόν· καὶ ὑπέστρεψεν ἐν Ῥώμῃ ὁ πατρίκιος Ἀέτιος νικήσας.
Philologisch-Historischer Kommentar
1/5 αὐτοῦ: Es ist Theodosius II. gemeint; ausführlich zu ihm: XIV 1, 1. (Florian Battistella)
1/7 Βαλεντινιανοῦ: Valentinian III., röm. Kaiser 425–455 n.Chr.; zu ihm: XIV 7, 5f.. (Florian Battistella)
2/6 ἐκ τοῦ γένους τῶν Γηπέδων Οὕννων: Die Bezeichnung Attilas als Hunne wird von Thurn 2000, 279 auf Basis des Chronicon Paschale sowie der slawischen Tradition ergänzt. Sowohl im Baroccianus als auch in den Fragmenta Tusculana fehlt dieser Zusatz. Meier 2017, 337–340 vermutet deswegen, dass die Bezeichnung Attilas als Hunne nicht im ursprünglichen Text der Chronik zu finden war. Im 6. Jahrhundert seien Gepiden, Goten, Alanen und viele weitere Identitäten undifferenziert als Skythen oder Goten bezeichnet worden (s. bspw. Prok. BV 1,2,2; BG 1,1,3), weswegen es durchaus denkbar sei, dass Attila ursprünglich als Gepide bezeichnet wurde. Die zusätzliche Bezeichnung als Hunne sei später durch den Einfluss von Traditionen, die Attila als Hunnen kennen, in den Text gelangt. (Florian Battistella)
Parallelüberlieferung
Literatur
Meier (2017): Meier, Mischa: Attila, ἐκ τοῦ γένους τῶν Γηπέδων. Literarische Beziehungen zwischen Johannes Malalas und Prokop?, Kirche und Kaiser in Antike und Spätantike, 2017, 337–352.
Thurn (2000): Thurn, Johannes: Ioannis Malalae Chronographia, Berolini et Novi Eboraci, 2000.